Mennyire pontos az antianyag ábrázolása Dan Brown “Angyalok és Démonok”című könyvében?

Dan Brown 2000 májusában küldte agyunkat pörgésre, amikor megjelentette az “angyalok és Démonok” című művét, akárcsak az irodalmi zseni. Míg Tom Hanks többet tett, mint az igazságosság, mint a film elsődleges főszereplője, valami más megragadta az olvasókat és a film rajongóit arra a pontra, ahol inspirálták őket, hogy elkezdjenek kutatni egy kulcsfontosságú telek szempontot az Interneten.

Az “anti-matter” kifejezés egyébként ismeretlen volt a laikus közönség számára, de ez volt az egyik legkeresettebb téma abban az évben. Az antianyag pontos bonyolultsága még mindig nem ismert, de vessünk egy mély merülést abba, hogy valójában mennyire pontos volt az antianyag ábrázolása! Mi az antianyag?
Ahogy a neve is sugallja, az antianyag elsősorban anti-részecskékből vagy a részecskék ellentéteiből áll, amelyek “rendes” anyagot alkotnak. Elméletileg lennének anti-protonok, anti-elektronok és anti-neutronok, amelyek kötődnek és anti-atomokat hoznának létre.

Azonban a körülöttünk lévő tér inherens jellege miatt, amely egy irányba áramlik,az antianyag előállítása csak egy fokkal lehetetlen. A mai napig csak néhány nanogramm antianyagot állítottak elő. Ez a termelés részecskegyorsítókból, a kozmikus sugarak ütközéséből, valamint bizonyos típusú radioaktív bomlás által kibocsátott kibocsátásokból származik. A részecske és az anti-részecske alapvető jellegzetességei azonosak. Csak abban különböznek egymástól, hogy a díjak eltérőek lennének, kvantum-igazításuk pedig ellentétes lenne. Gondolj rá így, ha ezek közül az egyik a film hőse, akkor a másik gazember, mindkettő saját okokból próbálja letenni a másikat. A valóságban az antianyag nem feltétlenül gonosz dolog.

Az antianyag hatékonysága túlmutat bármin is, így még egy kis mennyiség hasznosítása is mamutenergiát biztosíthat. Míg a hétköznapi anyagoknak mindig vannak kiskapuk a tömeg-energia átalakításban, az antianyagnak 100% – os sikerességi aránya van. Az elméleti trükk az anyag anti-anyaggal való kombinálása. Egyszerű előnyök és hátrányok
Míg anti-anyag úgy tűnik, hogy a végső energiaforrás, egyszer generált, úgy viselkedik, mint egy mosogató. Hatékonysága a tömeg-energia arány szempontjából kiváló, de hatalmas hiányosságai vannak. Az antianyag előállításának valószínűsége 1 milliárdban van, annak következtében, hogy mennyire instabil. Amint kapcsolatba kerül a “rendes” anyaggal, mindkettőt megsemmisítik. Ez a megsemmisítés mindkét díj tagadását eredményezi,ami azt jelenti, hogy semmi sem marad. Ugyanezen instabilitás miatt az antianyag generálása utáni következő lépés továbbra is nagy kérdőjel. Mi történik azután, hogy hipotetikusan antianyagot gyártunk?? Hogyan védhetjük meg ezt az antianyagot a közönséges anyaggal való érintkezéstől?

Tárolás
A válasz a szabad tér-szerű feltételek megteremtésében rejlik. Egyesek azt állítják, hogy egy nagy mágneses mező hasznos lenne, de hiába. A mágneses mező nem hozna létre vákuumot, ellentétben a közhiedelemmel. A következő akadály az út mentén annak a valószínűsége,hogy a szabad tér bizonyos technikai akadályok miatt megszűnik. Ennek következményei lesújtóak lehetnek. Képzeljen el egy kis mennyiségű anyagot, amely egy kis szivárgás után felrobbanthatja New York egész városát. EZ EGY NAGYON KOCKÁZATOS ÜZLET!!!

A jövő dolga
Az antianyag használatának lehetősége több, mint csábító, de a jelenlegi fejlesztési talapzaton lehetetlennek tűnik. Túl sok elméleti és gyakorlati akadály van. Maga a termelés veszélyes, és messze nem költséghatékony és ökológiailag etikus. Ezután a fenntartás és a tárolás felelőssége kerül a képbe. Egy másik szempont, amely meglehetősen távolinak tűnik, de kritikus fontosságú, a globális forgatókönyv. A világban jelenleg uralkodó geopolitikai és globális helyzet nagyon ingatag, és ezt a legkisebb ügyek is fokozhatják. Az antianyag, amely hatás szempontjából képes átvenni a nukleáris üzemanyagot, csak hozzá fog járulni ehhez a végtelen konfliktus – és monopóliumciklushoz.
Angyalok és démonok-pontosság vagy tévedés?
Miután inspirálta a szó szerinti helyet, ahol a történet meg van állítva, Dan Brown meglehetősen csodálatos munkát végzett, miközben részletesen írt az antianyagról. Valahogy olyan hiteles és élénken szemet gyönyörködtető témát választott, mint az Illuminátusok!

A legalapvetőbb szinten a regény tényszerűen helyesnek tűnik. Antianyag és a svájci CERN létesítmény is létezik.
A cselekmény fűszerezésére bevezetett második koncepció az, hogy mennyire energikus antianyag lehet. A valóságban az antianyag soha nem eredményezheti az energia nettó nyereségét, a normál anyaggal való megsemmisülés miatt. Tehát a történetnek ez a része eltúlzottnak tűnik. A teljes leírása anti-anyag különböző pontjain a film, sőt, a záró jelenetek, ahol a férfi főszereplő pedig társainak, versenyfutás az idővel, hogy ne az úgynevezett anti-anyag bomba felrobbanását mutatni valamit, ami messze nem a tényleges következményeit. Az antianyag csak akkor lehet pusztító, ha nem szabad kölcsönhatásba lépni a közönséges anyaggal. Normál körülmények között az anyag mindkét oldalán egyszerűen megtagadnák mindkét vádat.
A harmadik tudományos kiskapu a megsemmisülés következményeinek leírása. Míg a regény csak egy nagyon erős fény kibocsátását említi, a valóság nagyon egészségtelen lenne. Gamma-és röntgensugarak szabadulnak fel, ami sugárzást bocsát ki a környezetbe, így minden felmelegszik és ionizálódik. Valami kémiailag és fizikailag hasonlóhoz hasonlítható lenne a Hirosimában ledobott bomba, de a becsapódás 10-szeres lenne.
A regény elsősorban arra összpontosít, hogy az olvasóknak kitalált remekművet adjon. A tudományos feltevések és következtetések a fő cselekmény alátámasztására és a történet további megszilárdítására szolgálnak. Ezért bizonyos tudományosan valótlan állításokat figyelmen kívül lehet hagyni, ha egy szerző megpróbál (és sikerül) “friss levegőt lehelni” az irodalomból.

Vélemény, hozzászólás?